A szomszédhatalom és futballszövetséges előretolt gasztronómiai hadállásait egyből hárman támadtuk. Stsmork kollégánk odahaza, a sesblogon tette közzé észrevételeit, mi pedig itt a Blogteren, az orrotok előtt cseteljük le a meccset.
A szomszédhatalom és futballszövetséges előretolt gasztronómiai hadállásait egyből hárman támadtuk. Stsmork kollégánk odahaza, a sesblogon tette közzé észrevételeit, mi pedig itt a Blogteren, az orrotok előtt cseteljük le a meccset.



eszpee: Horvát étterem. Jó régen volt.

ervin: Utólag teljesen meglepő, hogy kintről mennyire jelentéktelenre sikerült megcsinálniuk az étterem portálját.

eszpee: Lehet, hogy a horvát ellenállás központjának indult, és azért volt fontos az álcázás. Ami egyébként hasznos is, ha kívülről is látszik, mekkora hodály a hely, lehet, hogy kevesebb kedvem van lemenni...

ervin: Én is régóta tudom, hogy ott van, de alapesetben be nem tettem volna a lábam, pont emiatt a kicsit gyanús jelentéktelenség miatt: pénzmosoda? kisebbségi klub?

eszpee: Pláne, hogy előbb értem oda, így jutott negyed óra a tök üres teremben, egy pohár sör és a horvát sláger rádió társaságában...

ervin: Az egyedüllét fokozottan ijesztő egy ekkora helyen. Belülről viszont szerintem teljesen kellemes meglepetés, és tényleg iszonyú nagy, az asztaltól a vécékig simán eltéved az ember (ötlet a házigazdáknak: free map!)

eszpee: Hát a kellemes meglepetés határeset, engem picit egy nagyüzemben felszolgáló népmuvészetis turistaközpontra emlékeztetett. Mindegy, végülis a boxokkal egész korrekten lehatárolták a belátható teret, nem volt evés közben az a kantin feeling, ami belépéskor felsejlett.

ervin: Nadeviszont: nem az oktogonrovatnak írunk, úgyhogy kaja.

eszpee: ja.

eszpee: Az étlap korrekt, én picit féltem, hogy csak tengeri biszbaszok lesznek, ehhez képest bőven nem.

ervin: Igen, a mű kis híján több kötetes: ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy mekkora meló lehet ennyi ételfélét szinten tartani.

eszpee: Pontosan. Régen szerettem a nagy választékot, de egyre inkább minimalista vagyok, legyen az étlap akár egy oldal, de arról bármit kérek, az szólaljon meg.

eszpee: Megyek eresztek egy kávét, fél perc.

ervin: Mondjuk, talán ezt a célt szolgálja a külön ajánlat, itt is volt olyan. El is kezdtük böngészni a lapokat. Ezen a ponton derült fény arra, hogy mekkora húzás volt magunkkal hozni sesblogos szerkesztőtársunkat, stsmörköt, aki nemcsak műveltebbnek bizonyult nálunk, hanem családi kötelékek révén még a dévidéki konyha területén is alázott bennünket - és készséggel fordította a fogások neveit.

eszpee: Már nem is emlékszem, melyikkel volt gondom, így valószínűleg kiesett a versenyző. Kezdetnek egy bableves variáció volt nálam, középjó, nem az a súlyos magyar (sajnos), hanem picit lazább, egyetlen meglepő dolog a kukorica volt benne, de elfért.

eszpee: Neked valami halas cucc volt, nem?

ervin: Igen, gondolkozom erősen... ez az, brodet grillezett puliszkakockákkal. Egy paradicsomos tengeriherkentyű-lé volt ez, nagyon finom. A puliszkát pedig kifejezetten nem szeretem, de grillezve még nem próbáltam, és véletlenül bejött.

eszpee: A levesben voltak a puliszkadarabok, vagy külön, mint a mexikóiaknál a tortilla? (Én a sajátomra koncentráltam akkor...)

ervin: Benne, benne. Azt nem állítom, hogy a külcsínhez pozitívan járultak hozzá, de finomak voltak és laktatóak is, némileg megszeppenve vártam a főfogást.

eszpee: Furcsa, nem olvadtak szét? Az ember azt gondolná, hogy a lében ázva szétesik. Vagy szakadjak már le a puliszkádról?

ervin: Bizonyára ezért kell meggrillezni, akkor nyer egy védőpáncélt.

eszpee: Tehát a válaszod határozott nem. OK.

ervin: Nyugodtan rágódjál rajta, én megyek tovább: vegyes haltál! Ezt még benyomod, és meghaltál!

eszpee: jaj.

ervin: Mindez bébirépás burgonyával és fenyőmaggal súlyosbítva. Miközben a boltíves átjáró fölül Para-Kovács Imre nemes arcéle tekintett le ránk, vagy valaki másé, aki ennyi étel után nézve hasonlít rá.

eszpee: Ezt a Parás poént már elsütötted egyszer, annyira nem jó - persze a haltálra azért több kört rávert... :)

eszpee: Az enyim már nem emlékszem, milyen néven futott - hiba! - de kihozatalkor már láttam, hogy ezt szép lesz: egy hátszíndarab (azt hiszem nem elég kifejező ez a szó, egy meglett munkásökölnyi darabot képzelj el, ha nem emlékeznél) tetején valami spenót szerűség, az egész sajttal összesütve, hozzá ecetes paprika.

ervin: Nem véletlenül ez volt a tied: "Hátszín prsuttal, sajttal töltve, göngyölt spárgával félburgonyával?"

eszpee: Nem, véletlenül sem. A prsut szerintem a fasírtszeru cucc, stsmörk ehette.

ervin: Akkor ezen a ponton elárulom neked is, meg az olvasóknak is, hogy van weboldaluk, ott kikeresheted, mit ettél.

eszpee: OK, felírtam egy pontot neked, kösz, megyek, keresek.

ervin: Addig én elmesélem, hogy végig nagyon kellemes volt az ebéd. A pincér udvariasan, de nem tolakodóan asszisztált, pontosan hozta-vitte a cuccokat, a kérdésekre be tudta mutatni az egyes fogásokat.

eszpee: Igen, a pincér teljesen ott volt, erre én is emlékszem, pont amilyennek lennie kell, jó fej, de nem vicceskedő, nem érzed magad sem megalázva, sem kényelmetlenül a hirtelen öledbe szakadt hatalommal. Közben tőlük meg levontam egy pontot, vagy régi a webes étlap, vagy a napi ajánlatból kértem. Mindenesetre teljesen rendben volt, nagyon jóllaktam - de nem tömött el durván azért, és alaptalan volt az első pillanatban eluralkodó félelem, amikor megláttam a hat csík paprikát, mint köretet. Bőven elég volt, plusz jól is csúszott tőle a lényeg.

ervin: A falfestményekre visszatérve pedig: más horvát hírességek is szerepeltek. Ott volt Franjo Tudjman, meg Ivanisevic, továbbá Janica Kostelic is, akirol szégyenszemre csak azóta derítettem ki, hogy kicsoda (de nem árulom el, úgyis itt a téli olimpia). Aztán egy ponton a művész elengedte magát, és Zrínyi Ilona is kapott egy mozaikot.

eszpee: Azt hiszem a "naív népmûvészet" kategóriába szokták ezeket besorolni. (Mármint az alkotásokat, nem a rajta szereplőket)

ervin: Akárhogy is legyen, jött a desszert. Erre emlékszem, fügés struklira neveztem be, pusztán a név alapján, mert jól hangzott. Egyébként egészen konkrét túrós rétesnek bizonyult, fügedarabokkal.

eszpee: Nálam meg bűvös kocka, hasonlóan alapos gasztronómiai elmélettel a háta mögött.

ervin: És kiraktad?

eszpee: Be. Bár elég geil volt. Így kell ezt írni?

ervin: Most már mindegy. Mindezekért azután igen méltányosnak mondható árakat fizettünk - mármint szerintem. Hárman együtt 11 ezer forintnál végeztünk.

eszpee: Igen, korrekt középkategória. Minősítésben is, szerintem, én egy ötöst adnék.

ervin: Egyetértek. És merem javasolni a tisztelt olvasónak is, főleg, ha nem agorafóbiás. VI. kerület, Nagymező utca 49. asztalfoglalás: 311-7345

eszpee: OK, aláírom. Na rohanok, következőnek mit szólsz az indiaihoz, amiről a homár is jókat írt?

ervin: Hajrá, ázsia nekem bármikor.

eszpee: Ott találkozunk.